Azt korábban már eldöntöttük, hogy hőszivattyúval fogjuk megoldani családi házunk fűtését és melegvíz ellátását, ám rögtön szembesültünk a következő kérdéssel:
Több típus közül melyiket válasszuk?
Létezik ugye víz-víz, levegő-víz és föld-víz típusú hőszivattyú és még ezen belül is számos lehetőség van.
A víz-víz hőszivattyún igazából nem sokat gondolkodtunk. Ez a típus ugyebár azon az elven működik, hogy egyik helyen kiemeljük a vizet, másik helyen pedig lehűtve visszaengedjük azt. Erre jó lehet egy nagyobb tó, egy folyó vagy egy megbízható vízhozamú patak, de ha ezek nem állnak rendelkezésre akkor 2 kút is megteszi.
Fontos, hogy megfelelő mennyiségű legyen a víz, hisz egy kis tavacskát hamar ki lehet meríteni (pl. befagy), egy csörgedező patak sem biztos választás ha hajlamos befagyni, vagy kiapadni. Mivel ezek egyike sem jöhetett szóba nálunk, a fúrt kutas megoldás lehetett volna az egyetlen választásunk ha víz-víz hőszivattyút szerettünk volna.
Önmagában akiknek megfelelő adottságokkal rendelkezik a telkük rendkívül jó megoldás lehet, hisz a legjobb hatásfokkal ezen rendszerek tudnak működni és kiépítésük is gazdaságos, amennyiben nem mély kutakat kell fúrni.
Ami miatt mégis kapásból elvetettük a víz-víz hőszivattyús megoldást az a következőek:
Egyrészt fogalmunk sincs, hogy milyenek a talajvíz viszonyok a telkünkön, de az biztos, hogy nem állunk a vízben. Enyhe domboldal van lefelé igen sokáig. Tőlünk 30-40 méterrel is mélyebb pontok vannak 1 kilométeren belül. Valószínű tehát, hogy igen mély kutakat kellett volna fúrni és ez nem lett volna olcsó megoldás, a vízhozamot pedig senki nem garantálja. Ha egy ilyen kút elapad, akkor pedig mi fűtés nélkül maradnánk, ami eleve kizáró ok.
A másik része is kicsit ehhez kapcsolódik, hisz a kutas rendszer megbízhatóságát csak csökkenti valamivel, hogy nem zárt rendszerről van szó. Az elapadáson túl egyéb gondok is lehetnek a kúttal és a kiemelő szivattyúnak sem biztos, hogy jót tesz a nem ismert minőségű víz folyamatos kiemelése.
Egyetlen konkrét tapasztalatunk van ilyen téren. A rokonságban öntözésre használt kút, melyből szivattyúznak rendszeresen felemészti a gépezetet és bár ennél biztos komolyabb és megbízhatóbb szivattyú beépítésére kerülne sor, azért lenne egy időnként felmerülő probléma vele, amit nem biztos, hogy a tél közepén egyszerű orvosolni.
A levegő-víz rendszert gyakorlatilag egy fordított légkondicionálóként képzeltük el és sokat nem is tévedtünk. Egy kültéri egységet kell elhelyezni a kertben, ami melegebb levegőt szív be és hidegebbet fúj ki. A fűtés azért megoldható vele még nagyobb fagyok esetében is, mert az abszolút 0 fok (0 kelvin, azaz - 273 Celsius) feletti hőmérsékletnek is van energiatartalma, amit ki lehet nyerni.
Elsőre nem volt szimpatikus a dolog nálunk, hisz elég hihetetlennek tűnik az egész. Olyan, mint a vicc, amikor a lakásban 15 fok van, kint pedig 10 és a lakó mégis szellőztet, mondván "beengedi a kinti 10 fokot és akkor bent már 25 lesz". :)
Természetesen azért nem vetettük el teljesen a dolgot több okból sem. Nyitottnak kell lenni minden új dologra és egy esélyt adni neki nem kerül semmibe, másrészt tudtuk, hogy minden bizonnyal ez a megoldás lesz a legolcsóbban kivitelezhető.
Utána is jártunk a dolognak és sokat nem tévedtünk. A levegős hőszivattyú valóban működik, kizárólagos fűtésként is megoldja a feladatát, de tökéletesen meggyőző azért mégsem volt számunkra. Mindenhol örömmel hallották, hogy kandallót is tervezünk a házunkba, hisz "mi van ha áramszünet lesz?" és nem tudunk fűteni. Ezen természetesen nem akadtunk fel, de a tökéletes meggyőzés nem sikerült a levegős hőszivattyút forgalmazók részéről. Az biztos, hogy lehet olyan levegős hőszivattyút üzembe állítani, amivel nem lenne gond, de azt már nem láttuk garantáltnak, hogy a nekünk szánt szerkezet ilyen lenne. Túlméretezni nincs értelme, azt mondták, hogy nagy fagyok esetén majd besegít a beépített fűtőszál.
Hopsz! Szóval itt van a kutya elásva. Árammal fogunk fűteni!? Ez sem ilyen vészes ha egy kicsit több információhoz jutunk. Évente 2-3 napnál többet nem menne a fűtőszál, amivel a leghidegebb napok fűtése lenne biztosítva. A melegvíz előállítása viszont már többször a fűtőszál gondjaira lenne bízva, hisz kikötöttük, hogy nekünk nagyon meleg fürdővízre van szükségünk.
Gazdaságilag mégis így ésszerűbb, hisz annyival nem drágább az a néhány nap, hogy jelentősen befolyásolná az egész éves fűtés és melegvíz költségeket.
A levegős rendszerek értékesítőin kívüli forrásból természetesen kiderült még egy dolog. Mégpedig az, hogy azért is kell a fűtőszál, mert -15, -20 fok kinti hőmérséklet környékén már olyan szintre romlik a hőszivattyú hatásfoka, hogy drágább lesz vele fűteni, mint árammal. A COP értékre közelít az 1-hez.
Ez viszont számunkra további fejtörést okozott, hisz ez nem jelent mást, minthogy kisebb fagyokban is gazdaságtalanná válik a fűtés. Osztottunk szoroztunk, meghallgattunk több kivitelezőt és magánvéleményt és arra jutottunk, hogy nappali áram használata esetén a levegős hőszivattyú üzemeltetése éves szinten a gázzal történő fűtéssel nagyjából egálban lenne. Mivel a beruházás költsége nagyjából annyi, mint a gázos fűtési rendszernek és utóbbi ára várhatóan gyorsabban fog emelkedni, mint az áramé, így még nem kényszerhelyzetben (nincs gáz) is jobb megoldásnak tűnik, mint a hazánkban megszokott gázfűtés. Annál is inkább, mert ha minden igaz a 2010 őszi fűtési szezon kezdetével bevezetésre kerül az úgynevezett H tarifa, ami bármely hőszivattyús rendszer számára elérhető lesz és 30-40%-al olcsóbb áramot biztosít a nappali áramnál.
Ez és a gázellátástól való függetlenedés meggyőzött minket arról, hogy ha nem találunk költségeket tekintve elfogadható föld-víz rendszerű hőszivattyút, akkor ezt a lehetőséget válasszuk.
A levegős hőszivattyúról még érdemes azt is tudni, hogy a kertbe elhelyezésre kerül egy saccra 1,5 méter magas és majd ugyanilyen széles doboz, ami nem teljesen hang nélkül keringteti a levegőt. Nem is esztétikus egy doboz és ha még hangos is az nem egy jó jel. Az már csak az én félelmem, hogy ez megint nem egy teljesen zárt rendszer. Könnyen orvosolható problémák egész sorát látom lelki szemeim előtt, mint például a jövőbeli szomszéd hatalmas kupac falevelét, amit a szél egyenesen a mi hőszivattyú dobozunk légbeömlő nyílása elé sodor ezzel eltömítve azt. Természetesen más elhelyezési megoldások is szóba jöhetnek, például a házba is be lehet vinni a "dobozt" és csak a levegőt szívni, illetve fújni a szabadból/szabadba, de ez nekünk tán még kevésbé szimpatikus megoldás.
Mindezek ellenére összességében azért nem hangzott rosszul a levegős hőszivattyú, mint lehetséges megoldás. Valószínű ezt mindenki megengedheti magának, aki építkezik, hisz nem drágább, mint a gáz és várhatóan az első pillanattól kezdve spórolni lehet vele. A megtérülésről tehát nincs is értelme vitatkozni.
Már az előzetes tájékozódás során is kiderült, hogy a mi álmainkban egy föld-víz típusú hőszivattyú szerepel. Zárt rendszerről van szó, hisz a hőfelvevő közeg a talaj, ahol a mi általunk a csövekbe töltött folyadék kering.
A lehűtött vizet (pontosabban valami fagyálló és jó hőátadó képességű folyadékot) leküldünk a talajba, ami ott a talaj hőmérsékletét közelítő szintre melegszik így biztosítva a kinyerhető energiát.
Két fajtája van, a függőleges ügynevezett talajszondás és a vízszintes úgynevezett talajkollektoros.
A talajszonda lényege, hogy igen mélyre lefúrunk és oda helyezzük a csöveket. Általában 2 szonda fúrása merült fel a mi családi házas léptékünkben és 60-tól 120 méteres mélységig mindent lehetett olvasni, illetve ajánlatokban hallani.
Feltétlenül előnyei közt kell említeni, hogy a 100 méter körüli mélységben melegebb van, mint a felszín közelében, így a hatásfok kedvezőbb. A mély fúrások azonban engedélykötelesek, bányahatóságtól kezdve ki tudja hova kellene még elmenni és komoly összegeket fizetni, továbbá természetesen eleve drágák is. Méterenként 4-5000 forintokról hallottunk, ami 2 darab 100 méteres szonda esetében máris 1 millió forint és az még csak a két lyuk kifúrása lenne.
Mint azt kollektor párti személyektől hallottuk van azonban hátránya is. Felülete kisebb, mint a talajkollektor esetében és a szonda környezetében lehűtött talajt csak a környező földrétegek melegítik. Ez azért okoz problémát, mert a fűtési szezon végére lehűlt talaj nem nagyon melegszik fel a nyár folyamán. Illetve melegszik, de nem a kiindulási hőmérsékletre, így néhány szezon alatt a mélyben lévő hőmérséklet nem lesz melegebb, vagy nem jelentősen, mint a talaj közeli, ami minden nyáron a nap energiája által felmelegszik.
A talajkollektor ezzel szemben a földfelszín alatt 1,5 - 2 méteres mélységben kanyargó kígyóként letekert csöveket jelent, méghozzá 4-500 méternyit a mi családi házunk esetében. Kiépítése kedvezőbbnek tűnik anyagilag, mint a szondás hőszivattyúnál és működésében sok egyéb különbség nem lelhető fel. Lehetne dobálózni a számokkal, amit olvastunk és hallottunk a bejövő és kimenő víz hőfokáról, de a lényeg leginkább az volt számunkra, hogy mindkét föld-víz típusú hőszivattyú esetében egész télen ki fogjuk tudni fűteni a lakást és a melegvíz ellátás is megoldott lesz. Fűtőbetétet néhol javasoltak, van ahol nem, de alapjába véve azt mondták, hogy 45 fokos fürdővíz garantálható a rendszerrel, de a kiegészítő fűtőpatron nem egy nagy összeg, így mi a fürdővíz esetében megszavaztuk. Hátha egyszer-egyszer nagy mennyiségben sok melgvízre lesz szükségünk csupa forróvizet szerető embernek.
A talajkollektor esetében további félelmünk volt, hogy mi lesz a növényekkel, illetve a mélyebb gyökerű fák mit tehetnek a lefektetett kpm csövekkel. Erre szerencsére teljesen megnyugtató választ kaptunk, hisz a vízvezeték is ilyen csövekbe megy kerten belül és nem szokta egyetlen fa gyökere sem tönkretenni. A közel 2 méteres mélység és a talaj mondjuk 5 fokos lehűtése pedig nincs hatással a növényzetre sem.
A talajszondás és a talajkollektoros rendszer is abszolút meggyőzött minket. Nem kell tartani a talaj alatti csövek esetében semmilyen problémától, zárt rendszerek, nincs semmi kertben vagy lakásban tapasztalható zavaró hatása.
Hatásfokuk igen kedvező az egész fűtési szezonban tökéletesen megbízható. Legalábbis most így gondoljuk.
Léteznek még különféle variációk a talajszondás (függőleges) és a talajkollektoros (vízszintes) hőszivattyú esetében is, például a csövek spirálban tekert lefektetése, illetve elhelyezésére, de ez már túlságosan előremutató tényező. Az elv ugyanaz, mint a fenti példáknál, csak a kivitelezés tér el valamennyit.
Összefoglalva tehát arra jutottunk, hogy mindegyik fajta hőszivattyú jó megoldás, de az adottságok miatt nálunk csak a levegős és a földes lehetőség maradt. Az ideális a földszondás lenne sok mély lyukkal, de az biztos drága lenne. Reálisabbnak látszik a talajkollektoros megoldás, de ha ennek költsége általunk vállalhatatlan mértékben meghaladja a levegős hőszivattyú költségeit, akkor levegős hőszivattyúnk lesz. Az már tehát eldőlt, hogy biztosan hőszivattyúnk lesz, kérdés, hogy melyik.
Én a föld-víz hőszivattyúk valamelyikét szeretném, de majd az árajánlatok és kivitelezők látogatása eldönti mi valósul meg végül.
